Hogyan ér el minden szülőt az óvoda?

Egy óvodai csoportban húsz-huszonöt család van, és mindegyik másként él. Van, akit a nagymama hoz-visz, és a szülő hetekig nem látja a faliújságot. Van, aki naponta ötször megnézi a telefonját, de az e-mailjeit soha. Az óvodának mégis el kell érnie, hogy egy fontos hír mindenkihez eljusson.

A csatornák, és amire valók

Faliújság az öltözőben. Egyszerű, és annak jó, aki naponta bejön. Akit más hoz, vagy aki siet, az nem olvassa el. Arra pedig nincs válasz, hogy ki látta.

Szóban, az ajtóban. A legszemélyesebb, de a leginkább esetleges: aki reggel hétkor érkezik, mást hall, mint aki fél kilenckor.

E-mail. Megmarad és visszakereshető. A szülők jelentős része viszont a magánlevelezését ritkán nézi, és a csoportos levél könnyen a promóciók közé kerül.

Csevegőcsoport. Gyors, és szinte mindenki használja. Cserébe a fontos hír percek alatt lecsúszik, és az óvodapedagógus a szabadidejében is elérhetővé válik – ezt sokan nem vállalják, joggal.

Az óvoda hivatalos rendszere. Ami hivatalos – hiányzás, igazolás, adatok –, annak ott a helye. A csoport hétköznapi életére (ki hoz gyümölcsöt, mikor lesz a családi délután) ezek a rendszerek általában nem készültek.

Mi dönti el, hogy célba ér-e a hír?

A saját csoportunk tapasztalata szerint nem a csatorna, hanem három egyszerű dolog:

1. Egy helyen legyen. Ha a szülőnek négy helyet kell figyelnie, egyet sem fog rendesen. Mondjátok ki az év elején, hol jelenik meg az, ami fontos.
2. Látszódjon, ami fontos. A „holnap fényképezés” ne ugyanúgy nézzen ki, mint egy elveszett sapka.
3. Legyen visszajelzés. Ha látjátok, hány család olvasta a közleményt, nem kell körbekérdezni – elég annak a háromnak szólni, aki még nem.

Amit érdemes írásban kiadni

Szóban sok minden elhangzik, de ezek jobb, ha írásban is megvannak:

• zárva tartás, nevelés nélküli munkanap, szünetek – minél korábban;
• programok időpontja és helyszíne;
• amit hozni kell, határidővel;
• változás a napirendben, az étkezésben;
• fényképezés, kirándulás – ami szülői döntést igényel.

És a nem magyar anyanyelvű szülők?

Egyre több csoportban van olyan család, ahol a magyar nem az első nyelv. Nekik a faliújság és a gyors szóbeli közlés a legnehezebb. Az írásos, lefordítható közlemény nekik különösen sokat számít; erről itt írtunk: Többnyelvű szülők az óvodában.

Az Ovikaput ezekre a helyzetekre építettük: közlemény olvasottsággal, naptár, és a szülő a saját nyelvén olvashatja a bejegyzéseket. Hogy mit tud, azt a bemutató oldalon nézhetitek meg, óvodavezetőként is kipróbálható.